A kép egy másik ember által keltett illúzió a világ egy darabjáról. A ma készülő képek túlnyomó része nem akar gondolkodtatni, nem hagy gondolkodni. Gyerekkorunktól a világ egy részét mozgó- és állóképekből, a valóságot utánzó tárgyakból ismerjük meg. A gyerekek még a fantáziájukkal egészítik ki a játékaikat, de korán letörjük fantáziájukat „kész“ játékokkal, amihez már nemigen lehet hozzátenni. Felkészítjük őket a felnőttek készrecsomagolt világára.
Mivel elfogadjuk a tényt, hogy képekből ismerjük meg a világ egy részét, hagyjuk, hogy a képek ugyanúgy befolyásoljanak, érzelmeket váltsanak ki, mint a valóban megélt dolgok. Megelégszünk azzal, hogy így ismerjük meg a világot, hogy így éljünk meg dolgokat. Sőt idővel tudatosan becsapjuk magunkat vele.
A kép mégsem a valóság.
Elárasztanak bennünket az illúziók.
Kompenzálunk. Ez visszahat a valóságban megélt élményeinkre.